Levko Esztella oktatói tevékenysége rendkívül szerteágazó, egyetemi diákoktól egészen gyermekekig terjed. Jelenleg meghívott oktató a londoni East 15 Színművészeti Egyetemen, ahol fizikai színházi kurzust tart, emellett többek között Japánban, Amerikában, Lengyelországban és Olaszországban is tartott már színészmesterség workshopokat.
Meggyőződése, hogy a fiatalok színházi oktatása nem csupán színpadi tudást ad, hanem kulcsfontosságú életkészségeket (kommunikáció, empátia, önbizalom) fejleszt, segítve a diákokat a magabiztos és empatikus felnőtté válásban.
Egyetemi oktatóként egy speciális fizikai színházi tréning módszert alkalmaz, melynek fókuszában a színpadi karakterek és viszonyrendszerek fizikai technikákkal történő feldolgozása áll. Az alkalmazott technikák a lengyel Gardzienice színház által kialakított mutuality (kölcsönösség) gyakorlatsorain alapulnak. A cél, hogy a test váljon a tapasztalás elsődleges eszközévé, ahol a kötött mozgássorok elsajátítását követően a testi élményekből származó benyomások épülnek be a karakterformálásba. Ezáltal a fizikai tapasztalás stimulálja a pszichés megélést, organikus viszonyt teremtve a mozdulatok, a drámai szöveg és a karakterek között. A módszer elengedhetetlen része a ritmus-, kontakt- és akrobatikus gyakorlatok, valamint az ensemble építése.
Levko Esztella oktatói tevékenysége rendkívül szerteágazó, egyetemi diákoktól egészen gyermekekig terjed. Jelenleg meghívott oktató a londoni East 15 Színművészeti Egyetemen, ahol fizikai színházi kurzust tart, emellett többek között Japánban, Amerikában, Lengyelországban és Olaszországban is tartott már színészmesterség workshopokat.
Meggyőződése, hogy a fiatalok színházi oktatása nem csupán színpadi tudást ad, hanem kulcsfontosságú életkészségeket (kommunikáció, empátia, önbizalom) fejleszt, segítve a diákokat a magabiztos és empatikus felnőtté válásban.
Egyetemi oktatóként egy speciális fizikai színházi tréning módszert alkalmaz, melynek fókuszában a színpadi karakterek és viszonyrendszerek fizikai technikákkal történő feldolgozása áll. Az alkalmazott technikák a lengyel Gardzienice színház által kialakított mutuality (kölcsönösség) gyakorlatsorain alapulnak. A cél, hogy a test váljon a tapasztalás elsődleges eszközévé, ahol a kötött mozgássorok elsajátítását követően a testi élményekből származó benyomások épülnek be a karakterformálásba. Ezáltal a fizikai tapasztalás stimulálja a pszichés megélést, organikus viszonyt teremtve a mozdulatok, a drámai szöveg és a karakterek között. A módszer elengedhetetlen része a ritmus-, kontakt- és akrobatikus gyakorlatok, valamint az ensemble építése.